Ójatiktak

Ójatiktak
Kedvencem

2009. január 14., szerda

Szerda

Reggel még örültem, nyoma sem volt semmi féle ónos esőnek vagy ilyesminek. Viszont Apával délbe indultunk ügyintézni, na a kocsiig alig jutottam el.
Sóztunk, homokoztattunk az üzletek előtt. De épp kikanyarodtunk amikor egy bácsinak kellett mentőt hívni:(
Az utcákon kb fele annyi kocsi volt, az utak nem csúsztak. Délután vittem Rékát edzeni, és szülői is volt. Szeptembertől ők úgy gondolják hogy ennek a csoprtnak ötször három órát kellene edzeni egy héten. Ja és persze a vezető edző szerint ha nem tud haladni a tanulással valaki az nem a sport miatt van. Szerintem elfeledkezik róla hogy az őskorban pöttyedt kevesebb volt a tananyag. Lényeg szeptemberig marad így, aztán meglátjuk.
Visszafelé necces volt kocsival, mert még esett is. A jó megint az volt hogy nagyon kevés kocsi volt.
Ákomért a mami ment, szépen taxival háztól házig, el ne csússzanak. Igenám, de szegények a macit a bölcsibe hagyták mehettek vissza. De megoldották.Na ezt nagyon szeretem Anyumba.
Estére Apa is befutott, vacsi majd hazaszállította mamit, akit Ákos kivételesen elengedett. Persze az integetés nem maradhatott ki. De édes volt:)
Fél kilenckor alig tudtam letenni, őket és ez azért elkeserítő mert ötkor kelnek.

Annyira jó lenne ha legalább fél hétig aludnának. Réka már hajlana rá, de felébred Ákom miatt és nem alszik vissza:(

2 megjegyzés:

Picc írta...

Jesszumpepi! Mi is voltunk 5-kor kelők, most belehalnék. Szerintem tavasztól mi is megint kelünk, akkor már biztos nem tudom elhitetni majd velük fél 7-kor, hogy éjszaka van még aludni kell... Most van, hogy negyed kilenckor ébredünk, de háromnegyed nyolc előtt semmiképp...

kata írta...

Hihetetlen, hogy ilyen korán kelő Ákom még mindíg és sajnálom is, tudom, milyen nem pihenni eleget. Szurkolok a fél hétért!

Pussz: Kata