szerda

Szokás szerint mentem a bölcsibe, jókedvűen, vidáman. Megölelgettem a gondozó nénit, mind a kettőt nagyon szeretem. Játszottam sokat, a fiúkkal vonatoztunk pont amikor anya jött értem. A pelusom ált száraz a délutáni alvás után.

És akkor tekintsük át a pelus sztorit:
Amikor nyáron Anya érezte jhogy eltudnánk felejteni, épp műteni kellett így nem mnet a hajolgatás utána.
Most megint abszolút el lehetne felejteni de mivel épp -10 fokok szaladgálnak, én eg vastag overállokba így megint marad. Amint enyhül az idő és nem kell az overáll rögtön elfelejtjük.

És ami ide vág: Kukac sztori. Megmonjuk őszintén valszeg le van tapadva. De mint hogy Anya sem olyan szívesen macerálta és én sem engedtem így valszeg majd egy kis orvosi segítségre fogunk szorulni.
De addig is inkább dolgozunk az ügyön mert rengeteg kisfiút ismerünk még anno Réka barátai körében akire rendkívül rossz hatással volt az orvosi beavatkozás.
Legalábbis min három-négy napi szenvedéssel járt. Ezt azért nem akarjuk.
Ráadásul az egyok golyóm még mindig liftezik így tavasszal azt is megkell nézetni.

Ezek után még valaki mondja azt hogy a lányoknak könnyebb:@

Vissza a tegnapra. Anya jött, Tesót elvittük edzésre majd mi elmentünk megint játszóházazni, és kb hét fele egyszerre értünk haza Apáékkal.

Nem kellett sokáig altatni:)