Aquaworld

Reggel amikor megláttuk a havat, még biztosabb volt hogy vízre vágyunk. Átevickéltünk a Megyeri-hídon, szép lassan, de simán odaértünk.
A gyerekek nagyon jól elvoltak, mi nagyon elfáradtunk fél tizenegytől fél hatig. Akkor jöttünk ki. Kaptam is Apjuktól egy SMS-t, amikor kiléptünk, hogy nincsenek takarítva az utak, óvatosan. Hiába na, a féltő szemek......

Megtört a jég.....

Szánkó ügyben. 2010.01.28.-án, 3 évesen és 10 hónaposan lecsúsztam többször, sokszorr, a dombról és még vissza is húztam a szánkót. Lehet hogy sok időbe telt, de aszem így majdenm márciusra megszerettem a szánkózást!:)


Felhúztam a szánkót.....


Én is csodálkoztam, Ákomnak mennyire bejön a dolog, hiszen sosem volt kedve eddig.
Amúgy csendesen telt a hét, melóval, sulival, ovival.
Tegnap vizsgáztattam, reggel így István vitte a gyerekeket, de nem volt neki mély víz. Ahogy sejtettem, simán ment minden.

Este a vizsgával teli napot levezettük egy VIP mozizásssal, nem bántuk meg hogy a Báthoryról néztük meg a filmet.

Ma pedig szakad a hó, mentünk volna két napra a hegyekbe síelés és szánkózás gyanánt, / nem röhögni, majd megtanulok én is../ De minden szálloda foglalt, így kiegyezünk egy Aquaworld-del.

Apjukkal hétfőn és szerdán voltak, ott is rendbe ment minden.

Asszem szerencsés vagyok.....

Nevelés nélküli munkanap....

..Na ettől van végem. Aztán hogy hogy oldod meg az életedet, az épp senkit sem érdekel.Az iskola is rátett egy lapáttal, ott is szünet van ma.
Szerencsére Apjuknak mindegy hogy hhétvége vagy hétfő, így ő volt velük ma. Tropicáriumoztak, vásároltak. Jól elvoltak, és jelen esetben ez a lényeg.

Nátha

Ákom kezdte,én folytattam, most Réka van soron. Szavam nem lehet, alig voltak betegek szeptember óta. Én sem. Antibigyót nyár óta nem szedtem. Kopp-kopp.
Reméljük most is hat az aspirin, a calcium, az inhalátor,a levegő.

Rékának megjött a féléves tájékoztatója, nagyon jó lett.Példás magatartás, stb. Gondoltuk visszaírunk a tanítónak gondolja át mégegyszer....:)

Tegnap Szalagavatón voltunk. Nagyon jó volt, jól volt megszervezve és ügyesek voltak a "gyerekek". Pár év és Réka fog ott keringőzni. Hihetetlen.

Közkívánatra még......

Mit írhatnék még? Nem igazából találok erre szavakat. Edithnek annyit hogy nem volt vakmerőség, mert a gyerekek Apjával már nagyon véges volt a dolog. Talán azt amit érzek, amit mondtam a Gyulának is, hogy ami neked nem kell, az kell másnak.
És valóban jó lenne visszatekerni az időt, de nem tudjuk. Együtt tudunk élni vele, ennyi.
A gyerekeket maximálisan elfogadja. Az Anyukájánál kétszer voltunk, nagyon jól érezték magukat a gyerekek. Nekem egy kicsit olyan ott mintha már jártam volna ott,pedig nem.
Most csak egyszerűen olyan mintha a másik felemmel élnék. Kerek minden.
Amire annyi vágytam az most itt van. Néha félek hogy felébredek. Aztán rájövök hogy valóság. Vagy odajön és átölel, mert tudja mi jár a fejembe. Ettől jó. Sokat beszélgetünk, de nem kell beszélnünk ahhoz, hogy megértsük egymást.

Kérdés van még? :)

Akkor veszek egy levegőt, és elmerülünk a múltban...

1996-ban kezdődött a kapcsolat Vele. Akkor ismertem meg a munkahelyemen,és azt az érzést amit utána hiába is kerestem.Tényleg Szerelem. Hogy akkor nem jött össze, ki tudja kinek a hibája.De elszakadni egymástól nem ment még 10 éve sem. Bár szerette volna ha hozzá költözöm, család,stb. Jól esett dacosnak lennem, vagy jobban esett a Gyula általi világ, már nem emlékszem. Egy hét sem telt el és bántam. Bántamm aztán 10 évig. Gyula rengeteg mindennel bántott meg. Nem azzal hogy csak sárga rózsát hozott. Amikor kiderült hogy Rékával terhes vagyok épp megijedt az Apaszereptől, másfél évig tartott az ijedtsége. A többit nem sorolom, nem bántom. Csak magamat amikor egyedül voltam. Hogy miért nem Vele maradtam. At hiszem ez volta legnehezebb.Mindig az a nehéz amit magunk rontunk el. Nem tudunk senkit hibáztatni.Teltek az évek, de a gondolat ahiány a vágy az mindig ott volt. Álmodtam Vele sokat. Kerestem idegen házakba, utcákon, helyeken. Mindig ugyanez volt az álom. De egyszer, magam is meglepődtem, megtaláltam. Átöleltem, és olyan nyugalom szállt meg.
Ébren is sokat kerestem. Mindig vártam, hátha összefutunk.
Elmenni hozzá nem mertem. Most már tudom éveket nyertem volna.Menni kellett volna.
Az utóbbi egy évben rengeteget vitatkoztunk Gyulával.Három hónapja kiborulta bili, fejéhez vágtam amit mindig is sejtett, hogy miért nem Vele maradtam.
Neki, küldtem egy üzenetet wiwen, nagy nehezen találtam meg ott. Két hét múlva jött a válasz. Onnan pár nap telefon, és egy találkozás. Amin kiderült hogy minden érzés ugyanaz mint akkor régen.
Leültem Gyulával, de hiába nem értette meg, csak a cirkusz ment. Azt hitte valami semmi dolog, megismertem valakit. Egy hét múlva tudta meg ki az. Indultak a mindennapos balhék. Megviselt mindenkit. Próbáltam Vele egy gyenge pillanatomba szakítani. De amikor elindult, tudtam hogy mégegyszer nem tudom elveszíteni.Hazajöttem, leültünk a Gyulával. Nehezen de megértette. Ekkor már szinte Karácsony volt.Nehéz Karácsony.
Gyula elment,a kapcsolatunkat és őt magát jellemzi hogy sokszor elmondta hogy tudja hogy elrontotta, tudja hogy hibás. Azt hiszem ez már nem érdekes.Jó most a viszony, bár húzós volt.
Bár sokszor elmondja hogy szerinte nem tudunk 10 évet pótolni. Nem, tényleg nem.Pótolni nem. Újrakezdeni viszont igen. Neki egyszerűbb volt, mert talán a sors alakította így, bár kétlem, de nem lett gyereke, családja.
Múlt héten megkérdezte hozzámegyek-e. Hozzá bizony.
Gyerekek? Nos, azt megszokták hogy az Apjuk keveset vagy annál kevesebbet van itthon. A sok kártya, az üzletek hiába na elvették az idejét.Most ha az Apjukkal vannak csak velük foglalkozik.
Itthon pedig csend és béke van.Neki is sok üzlete van, mégis leteszi a lantot fél hatkor, és itt van. Szeretik a gyerekek, nem gondoltam volna hogy ez ennyire könnyű lesz. Talán a halk szó, a következetesség, de csodát művel az biztos. Az iskola, és az óvoda szerint semmilyen harc nem dúl a gyerekek lelkébe.Én nyugodt vagyok, ők is azok.Stabilitás érkezett az életünkbe, ami mindig is hiányzott.És csak Isten tudja mennyire nagy szükség volt rá.
Rékának 100%-os lett a múlt heti felmérője, Ákom rajz "felmérője" dettó.

Hogy akkor most nagy a boldogság és minden oké? Szinte. Nehéz, hogy elment 10 év.Minden nap látom rajta hogy fáj.És ettől még jobban fáj nekem is. Igaz, ettől becsüljük jobban.

Ez történt.

A nagy érdeklődésre tekintettel...

...veszek most hétégén egy levegőt, és írok újra.:)

Köszönjük .....

az érdeklődést, hogy ennyien kértetek meghívót:)
Amint Zsuzsi megérkezik a ZOO-ból, már zaklatom i a titkosításért.
Utána pedig mennek a meghívók:)

pusssz Krisz