1996-ban kezdődött a kapcsolat Vele. Akkor ismertem meg a munkahelyemen,és azt az érzést amit utána hiába is kerestem.Tényleg Szerelem. Hogy akkor nem jött össze, ki tudja kinek a hibája.De elszakadni egymástól nem ment még 10 éve sem. Bár szerette volna ha hozzá költözöm, család,stb. Jól esett dacosnak lennem, vagy jobban esett a Gyula általi világ, már nem emlékszem. Egy hét sem telt el és bántam. Bántamm aztán 10 évig. Gyula rengeteg mindennel bántott meg. Nem azzal hogy csak sárga rózsát hozott. Amikor kiderült hogy Rékával terhes vagyok épp megijedt az Apaszereptől, másfél évig tartott az ijedtsége. A többit nem sorolom, nem bántom. Csak magamat amikor egyedül voltam. Hogy miért nem Vele maradtam. At hiszem ez volta legnehezebb.Mindig az a nehéz amit magunk rontunk el. Nem tudunk senkit hibáztatni.Teltek az évek, de a gondolat ahiány a vágy az mindig ott volt. Álmodtam Vele sokat. Kerestem idegen házakba, utcákon, helyeken. Mindig ugyanez volt az álom. De egyszer, magam is meglepődtem, megtaláltam. Átöleltem, és olyan nyugalom szállt meg.
Ébren is sokat kerestem. Mindig vártam, hátha összefutunk.
Elmenni hozzá nem mertem. Most már tudom éveket nyertem volna.Menni kellett volna.
Az utóbbi egy évben rengeteget vitatkoztunk Gyulával.Három hónapja kiborulta bili, fejéhez vágtam amit mindig is sejtett, hogy miért nem Vele maradtam.
Neki, küldtem egy üzenetet wiwen, nagy nehezen találtam meg ott. Két hét múlva jött a válasz. Onnan pár nap telefon, és egy találkozás. Amin kiderült hogy minden érzés ugyanaz mint akkor régen.
Leültem Gyulával, de hiába nem értette meg, csak a cirkusz ment. Azt hitte valami semmi dolog, megismertem valakit. Egy hét múlva tudta meg ki az. Indultak a mindennapos balhék. Megviselt mindenkit. Próbáltam Vele egy gyenge pillanatomba szakítani. De amikor elindult, tudtam hogy mégegyszer nem tudom elveszíteni.Hazajöttem, leültünk a Gyulával. Nehezen de megértette. Ekkor már szinte Karácsony volt.Nehéz Karácsony.
Gyula elment,a kapcsolatunkat és őt magát jellemzi hogy sokszor elmondta hogy tudja hogy elrontotta, tudja hogy hibás. Azt hiszem ez már nem érdekes.Jó most a viszony, bár húzós volt.
Bár sokszor elmondja hogy szerinte nem tudunk 10 évet pótolni. Nem, tényleg nem.Pótolni nem. Újrakezdeni viszont igen. Neki egyszerűbb volt, mert talán a sors alakította így, bár kétlem, de nem lett gyereke, családja.
Múlt héten megkérdezte hozzámegyek-e. Hozzá bizony.
Gyerekek? Nos, azt megszokták hogy az Apjuk keveset vagy annál kevesebbet van itthon. A sok kártya, az üzletek hiába na elvették az idejét.Most ha az Apjukkal vannak csak velük foglalkozik.
Itthon pedig csend és béke van.Neki is sok üzlete van, mégis leteszi a lantot fél hatkor, és itt van. Szeretik a gyerekek, nem gondoltam volna hogy ez ennyire könnyű lesz. Talán a halk szó, a következetesség, de csodát művel az biztos. Az iskola, és az óvoda szerint semmilyen harc nem dúl a gyerekek lelkébe.Én nyugodt vagyok, ők is azok.Stabilitás érkezett az életünkbe, ami mindig is hiányzott.És csak Isten tudja mennyire nagy szükség volt rá.
Rékának 100%-os lett a múlt heti felmérője, Ákom rajz "felmérője" dettó.
Hogy akkor most nagy a boldogság és minden oké? Szinte. Nehéz, hogy elment 10 év.Minden nap látom rajta hogy fáj.És ettől még jobban fáj nekem is. Igaz, ettől becsüljük jobban.
Ez történt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
Hú, Krisz, nem semmi! Teljesen el vagyok képedve!:O
Mindenesetre nagy bátorságot, határozottságot, és azért némi vakmerőséget is tanúsít a döntésed. De ha tudod, hogy ez a jó, akkor megérte. És ha most tényleg megváltozott az életetek, akkor annál inkább!!! És ez a fontos. Kár nyúzni egy kapcsolatot, ami nem megy és főleg abban a tudatban, hogy nem is lesz más soha. De sokan nem mernek szembeszállni, változtatni. Minden tiszteletem a tied, hogy te megtetted. És az nagyon jó, hogy azért jó viszonyban váltál el és maradtál a férjeddel.
"Vele" már nem lesz minden ugyanolyan, mint 10 évvel ezelőtt, már nem vagytok azok a felszabadult, gondtalan fiatalok, mint akkor, de talán most még inkább tudjátok értékelni majd a tiszta, őszinte érzelmeket. Most kár azon rágódni, hoyg miért nem akkor, kár siratni az elvesztegetett éveket, inkább azon legyetek, hoyg mostantól, ezután éljetek úgy, hogy ne hiányozzon az a 10 év.
Én, mindenesetre, sok-sok boldogságot és békés új családi éltetet kívánok nektek!:)
Hű,hát most írjam azt hogy szép kis történet,végülis az mert Happy end lett lesz a vége,s a szavaidból kivéve nem bántál meg olyan sok mindent,de jó lett volna HA ...
Örülök hogy úgy érzed révbe értél s Mi innen csak Minden jót Kívánunk Neketek s mostmár alakuljon úgy az Életetek ahogyan mindíg is szeretted volna!!!!!!!!!!!!!!!!
Puszi:Lindaanyu Frenky és Dorcic
Most köpni-nyelni nem tudok,,,úgyanis van nekem is egy hasonló történetem (majd emailben egyszer), de sajna egyenlőre nem ily romantikus véggel.
Bátrabb vagy, mint én,,,
Kívánok minden szépet és jót,,,
Puszi
hajni
Tisztellek a bátorságodért, hogy mertél változtatni. Mi a gyerekkorunkat a szüleink házasságában sínylődtük végig. Apám nagyon ivott/iszik, állandó balhé és örökös rettegés volt. Anyámnak nem volt bátorsága/lehetősége/ereje lépni. Azt gondolták, a gyerekek miatt...
Lehet a gyerkőcöknek jobb is, hogy csend és béke van, biztos háttér, és mellé megkapják az apjukat is 100%-ban, amikor velük van CSAK velük van.
Nagyon sok boldogságot kívánok!
Ildikó
(Cilee, Babóca és Bogyó)
Nem találok szavakat, meglepődtem.
Jó, hogy a gyerekeknek és neked is jó. Tényleg fájdalmas lehet, a tíz év elvesztése, viszont szép, hogy ettől becsülitek, de majd a sok szép napotok feledtetik.
Írhatnál megint, bővebben!
Pussz,
Kata
Emlékszem,hogy írtad,mennyire egyedül érzed magad.Kívánom,hogy életetek boldog,szeretettel teli legyen!Sok boldogségot!
Az,hogy a gyerekek elfogadták Őt,és Ő is elfogadta a srácokat a legklasszabb dolog!
Szkokán fiúk
Megjegyzés küldése