Ójatiktak

Ójatiktak
Kedvencem

2010. augusztus 17., kedd

Matricák és Ákomka időérzéke...

Mit tagadjam, kezdem megszokni, hogy mindenhova jönnek velem. Dolgozni, szerződni, a párom üzletébe. Ma annyira jók voltak, hogy amíg mosták a kocsimat / húúú de gáz volt/ addig kisétáltunk a Szent István parkba játszani.
Kellemesen lefáradtak:)


Ákom egyik este:
Bemegyek a szobájába, kupi volt. Mondom, ezt mikor csináltad?
Ákom: Holnap.

Házunkban amúgy nagy a felbolydulás, egy hét alatt ketten is költöztek, az egyik lakás a fölöttünk lévő már felújítva, a mellettünk lévőt ma kezdték.

A harmadikon lévő szomszéd egyik kocsiját két hete lopták el, a cégesét pedig éjjel törték fel.

Hiába na, az élet zajlik!

2010. augusztus 16., hétfő

"Hazamegyek..."

Évekkel ezelőtt is több üzletem volt, de aztán jöttek a gyerekek, és én csak ezt az egy mostanit tartottam meg.
Vasárnap a legjobb barátnőmnél, Réka Keresztanyujánál voltunk, ott lakik ahol én is töltöttem "leányéveimet" / húúúú de szépen fogalmaztam /
ahol életem első nagy szerelmi bánatát megéltem, ahol barátokra találtam, ahol egy életre szóló recepteket tanultam a túlélésről, ahonnan középiskolába indultam, ahol megláttam későbbi (mostani) életem szerelmének kocsiját, és megbabonázva bámultam 16 évesen, ahonnan dizsibe indultunk, ahol azért kellett mindenkinek kiskutya, hogy a világot még este is megtudjuk váltani/ milyen kevés kutya levegőzött akkoriba annyit mint a mieink/, ahova értem jöttek az épp akt lovagok, ahova az egyetlen pasit felvittem ( igen a mostanit 14 éve), ahol kamaszodtam, ahonnan dolgozni indultam..., ahonnan tizenkét és fél éve dirrel-durral Óbudára költöztem Gyulával.
Ahonnan szülni indultam még Rékával, mert akkor már a kórház mellett éreztem biztonságba magam Anyunál...

..és ahol még annyi minden történt, és lehetne még nosztalgiázni, de nagyon hosszú lenne, és biztos mesélnék a csajos kocsikázásokról, az éjszakai Lupás fürdőzésről, az első..erről-arról.De nyilvános a blog.

...szóval szombaton gondoltam egyet, ma telefonáltak, holnap pedig aláírok egy üzletre egy szerződést. ...és igen, mintha hazatérnék olyan izgalmas az egész.
Meg sem fordult a fejembe hogy nem lesz jó, csak miért pont most jött az ötlet azt nem tudom.

Csak egy régi, régi dal szól a fejembe:

" Járom az utam a macskaköves úton,
a léptem kopog esős éjszakán,
az ütött-kopott utcák nevét tudom,
mert én itt születtem ez a hazám"

Na, kitalálja valaki hol lesz az új üzlet?:)

2010. augusztus 9., hétfő

Mai horgászat

Az úgy volt, hogy fő-ő horgászunk ma nyugalomra vágyott, így lindult horgászni. De délelőtt felhívott, így vesztére a gyerekek is menni akartak. Na jó a kutya nem akart, de neki adott volt a dolog. Így egy óra séta után odaértünk.
Viszont életembe először fogtam halat:)

Egy óra múlva főhorgászunkat hagytuk érvényesülni, és hazaindultunk.Ákom hisztizni is elfelejtett az Északi összekötő-hídon, viszont a vonat nagyon tetszett neki, hogy olyan közel volt hozzánk.

Azt hittem ha hazaérünk, rögtön elfárad, de azóta rendületlenül vonatokkal játszik:)

Réka kifogta élete második halát.....


Ákomka, Ákomka módra....

2010. augusztus 8., vasárnap

Lassan itt a szeptember...

Kastélyparkban:







Készültem egy írással a magyar egészségügyről, de mivel nem szeretnék senkit riogatni, így inkább nem írok. Lényeg a lényeg, Ákomka orrmandula műtétje mindenkit megviselt, kivéve Ákomkát. Ő, mintha semmi sem történt volna. Műtét után ébredezett, majd aludt négy órát. Utána pedig olyan nyugodtan ébredt, mintha semmi sem történt volna.Beszélt Rékával telefonon, aztán reklamált, hogy mi az hogy ők bicikliznek, amikor ő ő is akar, majd amior bejöttek, persze haza akart menni, de ha már ez nem lehetséges, mi az hogy nem játszóterezhet a kórház udvarán.Amikor kiderült, hogy ott is alszunk, akkor már bőszen fel olt háborodva. Aztán kiszúrt a folyosón egy majdnem hároméves fürtös hajú szépséget, utána vágtázott, gondolván megmutatja fotel mászó tudományát. Miután ezt nem hagytam, na akkor már volt egy kis visítás.
Másnap reggel, miután minden rendben volt, nyolc óra tíz perckor már berobbantunk a lakásba:)

Miután egy hét nyugalomra voltunk ítélve, Réka azért megérezte. Amikor már öt percenként vesztek össze a semmin, akkor éltem a lehetőséggel, hogy Erika elviszi Rékát két napra.
Majd a Mami is elvitte Ákomot arra a két napra. Így itthon volt egy kis csönd, nyugalom. Amikor hazaértek, az első örömködős fél óra után a harminkettedik percben már állt a bál, és mi is megállapítottuk, hogy azért így az igazi:)

Most szombatra terveztünk egy hosszabb programot, a Martonvásári Kastélyparkot néztük meg, az Óvoda múzeummal együtt. Egy hang nem volt, édesen körbe sétálták a tavat, körbejártuk a szigetet, majd a múzeumban elvoltunk félórát.

Tegnap pedig egy közeli hipert céloztunk meg délután, az iskolai cuccok ügyében.A tanítónéni megküldte a listát, így lehetett pipálgatni. Nem volt kevés.
10-12 000 ft-ra saccolom, új táska nélkül.
A könyvek is szerintem ennyibe fognak kerülni.

Azt nem állítom, hogy nem kezdünk mindannyian fáradni a szünidőbe. Réka is várja a sulit, Ákom is az ovit.

Réka 23.-án kezdi az edzést, Ákom 30.-án az ovit. Elvileg 23.-án kezdődne, de mindjárt azon a héten van három nevelés nélküli munkanap, kvázi szünet.

Visszaszámlálás...

2010. augusztus 1., vasárnap

Életképek...:) Ami eddig kimaradt

A kórházban is megtalálja a helyét.../ vagy csak Réka hiánya volt, kitudja...

egyik reggel is gyönyörű...

...másik reggel is:)

Már most??? / saját üzletbe készült a kép:) /

Csak lazán kérem szépen...:)

Bizonyítványosztás