Ójatiktak

Ójatiktak
Kedvencem

2009. február 4., szerda

Szobafogság

Egyelőre hála istennek csak nekem, egy hétig. Valszeg sikerült egy vírusos tüdőgyuszin átesnem, és a hörghurutom életemben először asztmává fajult, érdekes pont úgy zajlott mint Ákomnál.

Hidegrázás, láz. Utána antibigyó, láz nincs, jön az asztma. Kaptam bivalyerős asztmaelleni gyógyszert, idézve a dokit: inkább nagy dózissal kapjuk el, és tüntessük el. Na ja. Azóta annyi a gyomorsavam, hogy kapkodom a Renit. A vírusos tüdőgyusziról pedig annyit hogy nagyon gyakori ez most gyerekeknél, és felnőtteknél egyaránt. Apánál is ez volt. A gyerekek szerintem meg a pneumo oltás miatt nem kapják el. De a doki szerint nagyon sok gyereknél megy ez most.



Pillanatig nem csodálkozom hogy ilyen vírusok mellett ingyenessé teszik két év alatt a pneumot, sőt mi már réges rég kaptunk egy fülest hogy kötelező oltás lesz. Ebből kiindulva bizti tudják az okosok hogy nem csak sima influ vírusok fognak keringeni mostanság és a jövőben.



Más! Réka edzője szilánkosra törte a kezét és az egyesület vezetője és férje tartják a foglalkozásokat, olyan stílusba, hogy napról napra kevesebb gyerek megy. Ez most nekünk dolgozik, mert ugye amúgy is agyaltunk hogy hogy adjuk be a gyereknek hogy szeptembertől nem szertornára hanem atlétikára megy. /Előzm:lásd pár bejegyzéssel lejjebb ha érdekel/

Ma már Réka is hőzöngött hogy nem annyira szeretne menni, amíg ez nem fajul el az abszolút utálomig, addig még próbálunk a lelkére beszélni. Viszonylag könnyen meggyőztük.



Elkezdődött a farsangi hét az oviba, ugye itt egy hétig tart, és mint azt évente leírom, itt nem arról van szó hogy te elmész egy méregdrága jelmezért és ennyi hanem ők készítik és az utolsó nap van a beöltözés, az ünnepség. Ami zártkörű. Tavaly bejutottam mégis csak:) Egyébként nagyon jól érzik magukat a gyerekek.

Az ugye fura volt hogy idén királyok és királylányok lesznek, mert eddig az volt a bevett hogy ezeket nem nagyon dotálták az óvónénik . Hála Istennek. Idáig voltak cicák, macik, bogarak.Szerintem, most az utolsó év miatt voltak ebben "engedékenyek".:)



Amúgy ebben az oviban és társában hosszú évek óta bevett dolog, hogy a "ballagók" egy éjszaka ott alszanak az óvónénikkel. Ez állítólag minden évben nagyon jól szokott sikerülni,. Lényeg, nem tudtam menni a szülőire, és másnap derült ki hogy ők esetleg a júni 19-re gondoltak. Klassz akkor indul a gépünk Rodoszra. Így most folynak a tárgyalások, remélhetőleg nagyobb sikerrel mint a Szlovák-Magyar. Jó ez poén volt.

Amikor én lefoglaltam az utat, szerintem joggal gondoltam hogy júni 19.re lezárul minden. Így most vagy ott lesz a Réka a bulin, vagy nem. Meglátjuk.



Az ezzel kapcsolatos érzéseimről, mármint hogy Réka "kijárta" az ovit, pedig hosszan tudnék írni.De mindig az a kép villan fel amikor két éves volt, és dumáltunk Apjával egyik este hogy melyik oviba kéne beíratni. Apa pedig hanyagul: "Hol van még az Óvoda?"

Hát, már lassan sehol sem.



és mit ahogy Vackor is mondja, "óvodás többet nem lehet".



Úgy veszem észre várja ő sulit, de mintha tartana is kissé tőle. Ezért is hagyjuk abba a tornát mert kínzás lenne szeptembertől a napi három óra ötször.

Tudom még rengeteget fejlődik szeptemberig, de azért csak félti az ember. Leginkább ettől a hülye oktatási rendszertől hogy ülni kell csendben x órán át.



Egyébként lezárult, legalábbis hat évre az iskola keresési projektem is,jön ebbe a randa lakótelepibe, annyi hogy viszont a kéttannyelvű osztályba.Mindent figyelembe véve, hogy a kerületben egyik kutya másik eb, ami nekem bejönne min két kerülettel arrébb van, érdemes e egy ennyi idős gyereket egy órával előbb felverni azért, stb.

Inkább hiszünk Vekerdyéknek, hogy egy kisgyereket a legközelebbi iskolába érdemes alsóba vinni, legalább a biztonság érzete meglegyen, az amúgy is fenekestől felfordított kis életében.Onnan gyakorlatilag hazalát, tudja hogy itt vagyok pár házzal arrébb mert az üzletem is itt van, tudja hogy közel van az ovi ahová Ákom fog járni, és ismer egy csomó gyereket.

Hatodikig marad, így Ákommal is két évet együtt fognak járni.



Ákomka pedig szuperül elvan a bölcsibe, tényleg egy percre nem bántam meg. Mindig amikor megyek érte szoktam pár percig nézegetni, hogy mit csinál. Vagy játszik az Ő "zsomboj bajátjával", vagy a kirakósba mélyed bele. Sosem látom elveszettnek, vagy szomorúnak.

Szívesen és nevetve mesél mi történik vele, szereti a gondozónőket, de mintha nem az övéhez húzna mostanában,hanem"Ídi nénihez". A gondozónők szeretik, szóval tényleg minden sínen van vele. Sőt fura is egy kicsit hogy milyen.



Csak leírom: Hétfőn egyedül mentem érte, mert Rékát Apa vitte edzésre. Kimentünk egy kicsit a játszira. Hintába beült több mint húsz percre. Pörgessük vissza pár évre az időt: Rékával lementem, inkább rohantam utána.) Hinta mint olyan sosem érdekelte. Szabályszerűen idegesített hogy jó pár Anyuka órákon át hintáztatta a gyerekét, és közben jót elbeszélgettek. Na nem azért idegesített mert az én gyerekem akart volna hintázni, erről szó nem volt, különben is szerintem van elég hinta a játszinkon. Egyszerűen nem értettem a titkot, hogy a gyerekek vígan el voltak ott akármennyi időt. Mg mi jó pár sors társammal nyelvünket lógatva rohantunk a min hatvanas sebességgel motorozó kölykünk után, hogy ne motorozzon a kapun, stb.

Megmondom őszintén az is felmerült hogy direkt ültetik a gyereket ott hogy tudjanak dumálni.Hogy mekkora tévedés volt ez erre hétfőn jöttem rá. Amikor nagysúr kiszállt a hintából, kiadta az ukázt hogy indulhatunk haza.????? Ezt is fura megszokni az energiától duzzadó Réka után. Nos jó. A kijáratnál összefutottam egy rég látott Anyukával. Beszélgettünk 10 percet, és ezalatt a pöttyke fogta a kezem, és ott állt. Mondanom sem kell hogy anno ez mennyire másképp zajlott. és hogy nem szerettem, és kerestem magamba a hibákat hogy nem tudtam tényleg csak egy mondatot váltani a gyerek miatt. Nevelés? Lótúrót! Ma már tudom, a gyerek habitusa a döntő. Azok az anyukák persze hogy traccspartit tudtak csapni a gyerek mellett a hintánál, mivel azoknak a gyerekeknek arra a fajta mozgásra volt igénye. Míg az enyémnek a rohanásra, mászásra, motorozásra.

Asszem most már végképp megbékéltem a világgal!:)

3 megjegyzés:

Bogár és Gerti írta...

Jól megjártad a betegséggel :-S Én csak remélem, hogy mi megússzuk... az oltásaink mind, mind bőséggel beadva :)
Elképzelem Rékát a padokban ... :-P hát kíváncsi vagyok :) Mert ugye ránk is az vár ;) :-D
A játszótéri jelenet... Rékáé ismerős :)
A tesómék fia a hintában ülős... Ők megvannak győződve, hoyg a nevelés ... Csak titkon kívánom, hogy a csajainkhoz hasonlatos legyen az új gyerkőc ;) :-P
Az ottalvós buli nagyonkomoly :-D Ki fogod bírni???
Puszi

JuditAu írta...

Régebben én is ki voltam akadva, hogy hogy a fenébe tudnak leülni az anyukák a játszón, és beszélgetni, olvasgatni, miközben a mi játszózásunk arról szólt, hogy rohangászok a gyerek után. Aztán rájöttem, hogy ez korfüggő és gyerekfüggő...
Drukkolok, hogy a suliban majd minden rendben menjen. Ha jó tanítónénit fogtok ki, akkor biztosan élvezni fogja a Nagylány a sulit.
Egyébként meg jobbulást, remélem sikerül az asztmát elkerülni!

Milán és Márk írta...

Jobbulást a betegeknek,reméljük Ákom anyu mihamarabb meggyógyulsz!
Ákom anyu!
Mi is hasonló cipőbe járunk.Mimussal gyakorlatilag egy szót sem lehet váltani és csak remélem,hogy a kicsinél marad ez a tendencia és vele könnyebb dolgom lesz.Már most is tűz és víz a két gyerek.
Mégegyszer jobbulást:Mackó koma és tesó