Újra séta....

De mielőtt erről írok, köszi a megjegyzéseket így hiszem hogy nem csak engem zavar ennyire a dolog.

Szóval bekövetkezett az amit mindig is utáltam a lakótelepünkbe, hogy félre kell álljak a gyerekkel mert jön egy kocsi. Ha szerencsém van lassan, ha nem akkor mondhattam a magamét. Mi következett, én ugyanezt tettem. Reggel döngettem a kocsimmal a bölcsibe, majd az oviba. Összesen 10 perc az egész.
Amikor Réka egy éves volt úgy adtam le 12 kg-ot hogy észre sem vettem. Persze mindenhova a közelbe gyalogosan mentünk, na és nem is keveset. Reggel aztán gondoltam elég. Nem megyek kocsival. Fogtam a kutyát, Réka jött rollerrel, Ákom motorral és elindultunk.És láss csodát odaértünk. Annyira belejöttem hogy az üzletembe is gyalog mentem, meg olyan kedvem volt és vittem a kutyát is.Nemrég értünk haza. (elfáradva) De jó volt a levegőn. Megint vissza a múltba. Szóval Rékával min két órát voltam kint délelőtt és délután is. Nem beszélve a nyári maratoni estékről amikor jó volt a csapat, a gyerekek is nagyon jól elvoltak és csak kilenckor mentünk be. Tegnapelőtt ugye délelőtt a hegyen voltunk. Aztán Réka Apa előtt megígértette velem, hogy délután lemegyünk. Persze amikor eljött a délután és Réka emlékeztetett erre, dúltam-fúltam rendesen.De ugye ígéret szép szó, így felöltöztettem Ákit és lementünk. Sokkal jobban telt a délután. Jobban, és tovább is aludtak.
Így hát, köszi Dr Spock tudom hogy igazad van. Levegő kell minden mennyiségben. Esetleg esőben nem. Miért is nem?