Több mint egy hete érlelődik bennem, ez a bejegyzés, de a Cozma ügy tette fel az í-re a pontot.
De kezdem azzal ami elborította először az agyam. Az a pesti gyerekek közti verekedés, vagy inkább verés egy éve, amibe belehalt a bántalmzott 17 éves srác.
Múlt héten volt a tv-ben az anyukája. A legfelháborítobb azonkívül persze hogy meghalt a srác, hogy aki agyonverte szabadlábon védekezik, de nem hogy védekezik, hanem ugyanabba az iskolába jár, ugyanabba az osztályban. Egyszerűen nem vagyok képes napirendre térni efelett. Nincs börtönben, és folytatja ugyanúgy az életét. Kitéve a többi osztálytársat mégegy atrocitásnak, szóval állítom hogy ez is csak nálunk történhet meg.
Az én időmben ha kirúgtak valakit a suliból, mondjuk egy mosdóban elszívott cigi miatt akkor ki volt rúgva, annyi. Igaz, az még a másik rendszerben volt. Dühös vagyok, és haragszom.
Marian Cozma haláláról mit is írhatna az ember? Egyszerűen szívfacsaró, és fájdalmas rágondolni is.
Harag és düh van az emberekben. Én megértem őket, ugyanúgy érzek. Valaki csináljon már valamit hogy újra rend legyen.
2009. február 15., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
Mostanában egyre több olyan e-mailt kapok, amiben a cigánybűnözésről van szó (ami "persze" nem létezik... hahaha). Szóval az emberek egyre jobban el vannak keseredve, de nem tudom, mikor jutnak el oda, hogy valami valóban történjen is. Randa dolog, de ilyenkor nagyon örülök, hogy 15 ezer km-re vagyok otthonról...
Ez szerintem mindenkit felkavar.
Én tegnap a kuruc.info-n néztem szét... hát az tovább szítja a kedélyeket... s ne legyen rasszista az ember...
Megélhetési szaporodók... ez a kifejezés sem a magyarok miatt alakult ki...
Puszi
Teljesen megértelek!
Tényleg felháborító..:@:@:@
Bár mennyire is nem tetszik nekünk itt a mi rendszerünk,azért "ők" itt a helyükre vannak rakva!!!
Puszi!!!
Sajnos az ilyen dolgok elkerulhetetlenek es mindig az olyanok keserulik meg, akik artatlanok. :-( Az biztos, hogy nagyon nagyon szomoru az egesz.
Engem is mélységesen felháborít a dolog, és egyúttal kétségbeejt. A mai napig nem tudok napirendre térni fölötte, egyfolytában azon agyalok, hogy mi lesz majd a gyerekeimmel. Mire nőnek fel? Ezek után érdemes-e a toleranciára, empátiára, egyáltalán becsületre nevelni? Vagy jobban járnak, ha harc-ra nevelem Őket, máskülönben eltapossák Őket is....
Puszi: Elvira ( Asztalos kollegáék)
ELkeserítőnek tartom a helyzetet én is.:(Szkokán fiúk
Megjegyzés küldése