Hétfő

Kicsit nehezebben ment a bölcsibe maradás, mert esett az eső és a csoport szobába voltunk. Sírni nem sírtam, csak szomorú voltam, de nem sokáig. Anya PatrikAnyutól tuja, ő később jött ki a bölcsiből és felhívta. köszi Zsuzsi!
Aludni megint sikerült ott aludni, Anya meg is nézhetett:) Ébredés után merengtem egy sort, majd fogott a gondozó néni is ki vitt Anyához.
Fél három volt, így kimentünk a játszótérre egy kicsit, utána pedig a Rékáért. Ma vittük először szertornára Újpestre. hát, nem semmi feje volt amikor beléptünk a tornacsarnokba, és ott volt minden amit imád. Kötelek, gyűrűk, trambulinok, dobbantók, stb.
Felmérték, és ugyan Anya arra számított hogy egy fenomén, na azért nem. Két hónap alapozó torna kell, utána mehet át a szerekre.
Egy hónapig hetente háromszor egy óra, a másodikon két óra.
Valszeg még ha Apa besegít sem fogjuk bírni, mert nekem hosszú a két óra, így külső segítség kell majd.
Tegnap ugyan nagyon jó el voltam, a tornacsarnokba pár nagyobb gyerek már befejezte az edzést, én meg beálltam, így fogócskáztak velem, és ugráltak. Haza felé sok volt az út, de reménykedünk hogy mi hamarább átadják a Megyeri hidat, az nekünk nagyon jó lesz.
Itthon volt egy kis alap nyűgösködés, Anya csak ámult hiszen reggel nyolc óta nem voltam itthon és fél hétre értünk haza. Fél kilenckor aludtam el, kicsit nehezebben mint szoktam, ez a bölcsi óta van.
Ja! A Gondozó néni közölte Anyával hogy Büszke lehet rám! Na azóta 90-es a mellbősége.
Drága Doki néni szerint, akinek itt is jobbulást kívánunk, szóval szerinte nekem azért könnyű mert annyira jó fej vagyok hogy nem lehet nem szeretni.
Hogy persze minden ne legyen szép, mára én is és a Tesó is betaknyosodtunk, de valszeg nem az ovitól és bölcsitől hanem ettől az idióta időjárástól.

Ákom