Ójatiktak

Ójatiktak
Kedvencem

2008. szeptember 3., szerda

Éjjeli bagoly és néhány gondolat

Most van időm írni, mert a gondozó néniktől kaptunk Patrik Anyuval együtt másfél óra szabadságot:)

Szóval megy a bölcsi dolog, reggelente várja, készül. Tudom hogy most ez még az újdonság varázsa, de egyelőre szerintem jól veszi az akadályokat.
Éjjel háromtól négyig fent voltunk:( Valszeg a gondozó néninek lesz igaza, aki szerint így dolgozza fel az újdonságot:o

Pedig gondoltam végre nyugodt éjjelünk lesz, mert előtte éjjel Rékával kellett rohanni a Heimbe a füle miatt:( Hiába na nem tudom hagyni hogy végig szenvedjen egy éjszakát.

Rólam röviden: A térdgyulladásom valamennyit enyhült, de közel sem az igazi. Nappal voltarent szedek, éjjel pedig flektor tapaszozok.
Tegnap este a sarkam görcsölt. Mire a párom hazaért, komoly kétségeim voltak hogy ezt a hat év gyest túlélem.
Ma a hasam görcsöl. Szóval asszem merülök. Lefele. És igen, itt érzem azt hogy jó ez a bölcsi dolog.

Most hogy itt ülök a csendben, hiányzik Ákom, de érzem hogy nekem is hiányzik ez a testi-lelki pihenés. Kicsit semmit sem csinálni. Kicsit héderelni. / Igen Zsuzsi még egy szó/

Igaz drága jó barátnémnak Tündinek szóltam hogy leselkedjen az ablakból a bölcsibe:)

Kicsit Rékáról: Réka nem kicsit akaratos, hisztis, konok gyerek volt. Most egyre több ember mondja, de én is érzem milyen sokat változott. Nyárom három és fél hónapot vol velem itthon, hát álmomban sem gondoltam volna hogy ilyen jól elleszünk. Most hogy újra ovis, hisztis, nyűgös, dacos. Egyrészt nagyon fáradt, mert ugye az oviba ő nagyon jó gyerek. Másrészt érik kudarcok. Pl a fejlesztő pedagógus néni miatt. Hogy bizonytalan a matekból. Tudja, de bizonytalan. Te meg k...be. Könyörgöm még a hatot sem töltötte be.
Hála jó istennek Óvónénink maga a földre szállt angyal, és hárít, ha minden simán menne szerinte akkor nem ovis lenne a gyerek. Szeretünk Piroska néni, és annyira jó hogy Ákom is hozzád fog járni.
Rékának sok barátja van az oviba, ez jó. Viszont szerintem most nagyon elüldözöttnek érzi magát. Pedig magyarázzuk, hogy Ákomka is bölcsibe van. És hogy az utolsó év kötelező, na meg stb.
De egyelőre mérges.Dacos. Dühös. Ránk, a világra. Mutatja, hogy az Apjára is megharagudott, ami idáig még nem fordult elő.
Néhány délután Apa vigyáz rájuk, mert muszáj az üzletben lennem pár órát, ugye minden délelőtt a bölcsibe vagyok.
Apa azért marhára nincs hozzászokva a két gyerekes felálláshoz egyedül, így sokszor Réka azt hiszi csak Ákomra figyel .
Pedig nem igaz.

Ha vártam is a szeptembert icipiit a lelkem mélyén, már visszasírom a nyugalmas nyári játszóterezéses, strandolós, telkezős napokat bizony. Amikor mind a kettő itt volt, amikor az egyik nem kelt hajnalba, a másik pedig nem haragudott a világra.

Egy vigasztal, azért hamar elmegy ez a 10 hónap. És nyáron esküszöm a lovak közé csapunk!

3 megjegyzés:

Noémi és Ildikó írta...

Ákom anyúúúúú, tudom, hogy nehéz! Én is sokszor vágyódom a csend és nyugalom után, ugyanis Noémink nagyon anyás és ha eltünök a látóköréből azonnal hagyja a játékait és nyafog utánam, máskor meg fogja szorosan a lábamat és alig bírok egy lépést is tenni (pl. főzés, teregetés közben, amikor nem lehet egy helyben állni); és legtöbbször apa sem jó! Arról ne is beszélve, hogy ha ülők mászik az ölembe, ha állok fel kell vennem és a pocakom folyamatos nyomásnak van kitéve :s. Szóval nem könnyű. Édesanyámék szívesen elvinnék magukhoz egy időre, de az 450km távolság. Na nem , ezt nem tehetem. Tehát ha itt van nehéz, ha nincs még nehezebb. De ez az anyák sorsa, jóóóó ez így, de persze hiányzik nekünk is egy kis lelki-testi csend, nyugalom. Hamarosan újra itt a nyár ;)...de biztos nem kell sok és Réka is Ákom is megszokja az újdonságokat, a változást és akkor ismét minden a legjobb lesz!
Puszi Noémi és Ildikó
U.i Tudjuk, hogy a baráti lista még nem teljes, de hiányoljuk a nevünket ;) :) Puszi

Gabi írta...

Csak így tovább,megy neked ez a bölcsi-téma!:)
Nálunk Benivel ez a helyzet kb mint nálatok Rékával...Beni is az oviban tünemény,itthon pedig...:s
Anyának jobbulást!Szkokán fiúk

kata írta...

Tök jó, hogy Patrik barátoddal együtt jártok bölcsibe és asszem anyáitoknak is, legalább minden nap találkoznak. Tényleg nem tudnál szólni az érdekemben pár jó szót, hogy olvashassam a naplójukat tovább?
Én nem is tudom elképzelni, milyen lehet gyerekek nélkül, bár néha jól esne!
pussz:kata