Ójatiktak

Ójatiktak
Kedvencem

2008. május 11., vasárnap

Hosszú nap...

Köszönjük az OEP.-nek. Mert senkinek nem küldte ki a jövedelem igazolást, viszont az adó bevalláshoz kell. Ami ugye a nyakunkon.
Így délelőtti, Anya dolgozik, utána játszi program után kocsiba pattantunk és elmentünk az igazolásért. Csak 24-en voltak előttünk, pedig délbe mentünk. Negyven perc múlva viszont kinyitottak csak ezek a papírok miatt egy ablakot, így plusz két perc alatt végeztünk:)
Aztán hazafelé, ugyan én a kocsiba sem aludtam, így gyors ebédeltünk majd a Duna parton az árnyékba a baba kocsimba elkapott az álom manó.
Majdnem háromig aludtam is, akkor Anyának vissza kellett mennie kicsit az üzletbe. Sebaj,. l el voltam, amíg kicsit dolgozott addig a tanuló lányoknak rögtönzött rovar ismereti ótát adtam:)
Rékáért Ábelék szaladtak el, és a kicsi játszin taliztunk, Én hangosan kiabálva szaladtam oda, hogy Szia Ábel!
Kicsit játszottunk, kicsit vitáztunk majd eleredt az eső, így végre valahára hazaindultunk. Persze Anya totál meg volt velem elégedve, mert sehol sem volt egy kis hiszti sem. Hiába na bírtam a strapát.

Itthon rámutattam viszont Anya következetlenségére. Az úgy volt, hogy feltette a virslit főni. De én lecsavartam a tűzhely gombját. Aztán Anya vissza, én pedig újra elzártam. Anya kérdezte: Nem lesz vacsi: Én pedig csak annyit mondtam értetlenkedő arckifejezéssel, hogy Fojjó,! Hát ha ő is mindig ezt mondja, akkor mit szórakozik azzal a tűzhellyel? Nincs igazam?

2 megjegyzés:

Mia és Maja írta...

Nagyon okos vagy Ákomka!:)))

Én azt szoktam mondani,hogy SZÜT!;)
puszika!

Noémi és Ildikó írta...

Korábban is kinyíthatták volna azt az ablakot és akkor nem kellett volna 40+2 percet várni!
A tűzhellyel kapcsolatban pedig tökéletesen igazad volt, valóban fojjó!
Puszi Noémi és Ildikó