Debrecenről

Szóval szép volt, jó volt. Ám problémák azért adódtak, így áldom az eszem hogy idén nem megyünk külföldre. Mert Ákom édi, bájos, nyugodt, stb...de mégis gyarapítja a hisztis kétévesek táborát. Ami ellen védekezni nem nagyon lehet, max elviselni.
pl Reggelinél egész három percet maradt a székbe, pedig esküszöm mindenre elég lett volna hat perc, mert edzett vagyok. Azt hogy elengedni egy svédasztalos helyen, ahol mindenki tányérokkal rohangál, hát nem vállaltuk be. Valamint még mindig nehéz a két gyereket összehangolni, mert ugye Réka ki sem jönne a vízből, Ákomnak pihenni kéne. Réka már nem alszik napközben, Ákom igen. Számításom szerint úgy két év múlva lehet majd igazán jót nyaralni velük:) Addig azért beneveztünk egy hét napos pihire a Balcsin, vagy inkább túlélő próbára?!
Viszont jobbnál jobb szövegeket eresztett el. Vacsinál: Eléd volt, vége, menjünk! Persze mosolyogva. Összességében tehát jó volt, és kikapcsolta az embert az itthoni mókuskerékből.

Szóval nyaralni kell, de ne felejtsük kipihenni!