Ójatiktak

Ójatiktak
Kedvencem

2008. június 13., péntek

Réka szemével a világ

Megyünk autóval. megállok. Réka: Anya miért állsz meg? Mert elengedtem ezt az autót. Pár másodperc, Anya de miért nem köszöni meg? Na nincs válasz:o:)

Strandon megyünk kávézni. kiadják a kávét, Réka kerek szemekkel, legalább hat decibellel: Anya ilyen kicsi kávé??????? Na erre sincs válasz:o:)

Tegnap este beszélgetünk miért nem leghet pont egy forgalmas zebrán áthaladva hisztizni. Réka: Bezzeg nektek felnőtteknek nincsenek szabályok.
Én: Réka Anya megáll a kocsival ha piros a lámpa.
Réka: Nem is múltkor is átmentél. / Na ez ciki /

próbálkozom mással: Tudod keresünk valamennyi pénzt, és annak egy részét az APEH nevű illetőnek oda kell adni. ez is egy szabály. nem érti, gondoltam másképp magyarázom: Szóval Réka úgy képzeld el, hogy van egy tortád, és abból két szeletet muszáj odaadnod annak a valakinek. Egy perc csend, azt hittem elaludt, amikor kifakadt. na tudod mikor adok én két szelet tortát az APEHnak Anya! Ne is beszéljünk a szabályokról!

Oké kicsim, jó éjszakát!

Szeretem............

2 megjegyzés:

Bogár és Gerti írta...

Hát az tuti, hogy a kifli csücskömet nem adom :-P
Édes a gyermeki őszinteség :) ANám alig várja :-P , hogy mindenért lebuktassam mami előtt ;)
Puszi

Albert-Ferenczy Eszter írta...

:-D :-D jo kis szovegek...neha tenyleg szavak nelkul maradunk, mi felnottek.

Puszi Dorka, Manoka es Eszter