Ójatiktak

Ójatiktak
Kedvencem

2009. október 26., hétfő

Napjaim...by Ákomka

Sűrűek, sűrűek. Hétvégén itt volt a mami és a Dédi is. Persze nem aludtam, de pihengetve megnéztük Mamival a kisvakondot.Aztán feléledtem és jót játszottam a Dédivel.Csapkodtuk az ajtót, egy szalagot üldöztünk, és hasonló jó játékok:) Mi élveztük, a többiek nem annyira. Aztán ragaszkodtam hozzá hogy én is mehessek Anyával amikor hazaviszi a Dédit. Persze nem minden hátsó szándék nélkül:) Meg kellett néznem az óráját, és sokszor kérdeztem útközben hogy megnézhetem-e? Persze nekem is adta, így nagy volt az öröm, még inkább felpörögtem, megkínlódtak Apáék velem rendesen.
Ma Maminál táboroztunk délelőtt, így ebéd után ott is aludtam. Réka is ott volt. Aztán jöttek Anyáék és moziba mentünk. Most 3D-s filmet néztünk meg, na ilyen még nem volt. Tetszett. Aztán össznépi balhét csaptam a plázába, mit sem törődve a múlt heti tapasztalatommal, hogy ilyenkor felkapnak és visznek a kocsiba. Azért sem vesznek semmit. Pedig olyan jól mutattam egy csomó ember között a földön, és ment is a pulcsim szine a járólaphoz...De ezeket nem érdekli. Felkapnak, és be a kocsiba:@:@ Sebaj, mondtam a magamét a kocsiba, jó messze voltunk itthonról, és még be kellett menni egy boltba a belvárosba.Szerintem valami jól kereső melót kell majd találnom, mert tuti süketté teszem az ősőket nyugdíjas korukra. De csendben akkor sem tűröm, hogy nem minden az enyém!

Egyébént csak a 789. órát akartam megvenni, még nem is láttam sehol, de tudtam hogy van.

Kegyetlen az élet....

1 megjegyzés:

Gabi írta...

Ááá,haver,ne strapáld magad,felesleges.:sMi már rájöttünk,hogy úgyis az ősök győznek...;):)
Szkokán fiúk