Ójatiktak

Ójatiktak
Kedvencem

2009. október 29., csütörtök

Csak őszintén....

Mióta háreom éve elkezdtem a bloggolást, azt azért észrevettem, hogy vannak csupa "szép" bloggok. Nem is egy, nagyon sok. Ill csak a szépről szólnak. Azt azért valószínűségszámítással is ki lehet számolni hogy lehetetlen hogy egy év alatt nem történik semmi giksz, és rózsaszínű minden.
Persze van jó pár napló, ahol senki sem titkolja ha valami nem úgy működik mint ahogy ő szeretné, és van aki ezt humorosan, de leírja.
De én nem erről akarok írni.

Ma egész nap vizsgáztattam, nagyon elfáradtam. Egy fele beszéltünk Apával hogy holnap itthon marad a gyerekekkel. Mire hazaértem / fél hat/ már háritott. Rengeteg sok dolga van, stb, stb.
Nem esett jól. Olyan pofánvágás szerű dologra emlékeztetett.
Nem kiabáltam, nem gondolkodtam új Apukán. Egyszerűen rájöttem hogy az elkövetkezendő min 20 évben :
- nem üthet el egy autó,
- nem betegedhetek meg
- nem rázhat meg az áram
- nem csaphat belém a villám.
Történetesen nem halhatok meg. Eme felfedezés, és a dolgok közötti összefüggés azért mélyen lehangoló.

3 megjegyzés:

Bogár és Gerti írta...

:S
Savanyú ilyenkor az ember szája íze...
Mostanában nm kapok tőletek feed üzenetet??? Miért? Letiltottad? (már aggódni kezdtem, hogy nem írtok :$ )
Puszi

Gabi írta...

:s
Szkokán fiúk

Cilee írta...

Oh, nálunk apa addig sefigyel rá, míg Wc-re megyek, ha rákérdezek, hogy maradna-e ő a gyerekekkel akkor egyenesen az jön, hogy: "Ő?? A kettővel?? Egyedül??"
Annyiban jobb a helyzet, hogy itt van a mami... (együtt lakunk). Így ha nagyon kell, én le tudok lépni.
Szóval ismerem az érzést.
Azért fel a fejjel. csak pasiból van.
Puszi: Cilee