A Nagyapám emlékére

Hihetelen leírni, hogy már annyi éve meghalt. Potosan 17 éve halottak napján. 63 éves volt csak. Ha valaki egy ősz szakállú jóságos nagyapóra gondol, hát nem volt az. Jóságos volt a maga módján. De kedven tán csak velem volt. Apámat imádta, bár sok csalódást okozott neki. Nagyanyámtól száz éve elvált, mégis egy háztartásban éltek. Sok pénze volt, de hogy miől több verzió is van. Egyrész magánszabó volt 1956 után, ugye abból kevés volt. Szerintem akkor emberből is kevés lehetett aki ott varratott. A 70-es években már biztos belendülhetett a bolt. Igaz akkor ő már az Emke királya volt, szegény Anyám akkortájt utálta meg a somlóit, annyit kellett ennie. Akkor már lóversenyezett, és a kor egyik nagy színésznője volt a barátnője a nevét sajna nem tudjuk, gondosan őrzi a nagyanyám.Bár akkor sem írnám le. Szóval neki is vett egy lakást. Aztán a szüleimnek is, akkor már én megvoltam, Apámnak pár autót, igaz akkoriban 10 évet vártak rá, neki nem kellett. Futotta még apámnak egy Váci utcai butikra,magának pedig egy telekre Veresegyházán ahol én jó pár nyarat töltöttem. Mit telek. Gyönyörű volt. Úgy álltak a gyümölcsfák mintha vonalzóval ültették volna őket. Valszeg így is lehetett. A cseresznye...a mai napig keresem azt az ízt. naná hogy nem találom. Az utolsó 10 évről annyi az emlékem, hogy ült a verandán és nézett kifelé. Annyira jó lett volna tudni hogy mire gondol, de annyira nem lehetett megtudni. Mivel annyit hangoztatta hogy a telek az enyém lesz, pont 76-ban vette, megünnepelte a születésemet, hogy a nagyanyám elintézte hogy ne mehessek be hozzá a kórházba, mielőtt meghalt. Anyu és Apu akkor még együtt éltek ugyan, de mivel úgymond rutin műtétje volt, senki nem gondolta hogy meghal. Nagyanyám kivételével hiszen neki nyilván többet mondott az orvos. Sajnos meghalt, és az egerek cincogni kezdek. A telek iszonyúan nevetsées, alacsony áron úgymond filérekért elherdálva, igaz ezt Apámtól már megszokhattuk volna, hiszen a Váci utcai butiknak is ez lett a sorsa. Végrendelet nem készült, vagy nem tudtunk róla. Apám elköltözött a nagyanyámhoz, a nagyapám nagy lakásába. Azért az érdekes volt hogy nem sokkal rá az összes ajtó, pedig nem kevés volt egyszerre megrepedt. Aztán ahogy az lenni szokott Apám összefutott egy régi ismerősével aki a két gyerekt albérletbe nevelte, és mind beköltöztek. Természetesen sokat már nem mentem oda. Egy kép volt amit szerettem volna elkérni, a nagyapám ágya fölött lógott és nagyon szerettem nézni, egy őzikés kép. Pedig a nagyanyám is átgondolhatta a dolgot, még ő szólt hogy adják ide, persze nem kaptam meg azt sem. Gyakorlatilag tágyi emlékem a világon semmi. A nagyapám emlékének porig alázásai teljesen megpecsételték az Apámmal való amúgy is ingatag kapcsolatomat. Persze az i-re a pontot az tette fel, amikor a földhivatalból kihozattam a nagyapám lakásának a papírjait, talán annyira meg sem lepődtem hogy át lett íratva a barátnőre. A nagyanyám már vagy 10 éve Pázmándon lakik, sokat abszolút nem látogatjuk. Ezért lehet itt keveset olvasni Apámról. Persze a családi ebédeken, Anyummal és az ő apukájával a drága nagyapámmal néha felvetődik a téma, ugye jó párszor találkozott a másik nagyapámmal nemrég volt egy érdekes beszólása. Mivel ő a nagy titkok tudójává tartozik, aki nem beszél és foglalkozik más dolgával, szóval neki valami lottó ötösről beszélt a másik nagyapám. Így tisztulna a kép, de ez nagyon kevés. nagyanyám nem mond semmit, gyanítom attól fél, rájövünk mennyi pénzt nyúlt le. Pedig az ember csak tudni szeretne. Csak egy kicsit belelátni. Többet tudni, jobban ismerni...Testvére a nagyapámnak egy volt Pesten, Csepelen egy nővére. Azért is lett odatemetve. Messze azoktól akiknek olyan sokat adott, és közel ahhoz akivel nem volt jóban. Hát csak oda kerüljön egy koszorú néha..
Persze itt felvetődik a Nagyapám természete. Na nem volt könnyű. De annyira vészesnek sem mondanám, sokszor voltam ott.Bár az is egy titok, ha elváltak a nagyanyámmal miért éltek még negyven évet együtt. Annyi a titok, és szinte lehetetlen megfejteni. És persze aki mesélhetne, az hallgat.....