Amikor könnyebbnek gondolod...

Nem könyebb. Mivel Rékán egyértelműen kezdenek kiütlözni a sport pozitív hatásai, és éppen hátradőltünk--volna.
Ugyanis Ákomkában tombol a dac. Mit dac, ő maga tombol:(
Kedden szabadult el a pokol, nem részletezem, annyi mindenkivel megbeszéltem. Lényeg: Bölcsi után egy órás óvodai program, majd indulás haza, de a könyv árus bácsi erőszakosan az orra alá dugott egy könyvet. Én nem vettem meg, balhé az úton gyalog, Ákom ölbe, visitva, rúgkapálva.
Kocsiba be, ott még jobban üvölt, itthon míg kiszedem a kocsiból a szomszéd gyanusít hogy ölöm a gyereket. na persze. Nem magyarázkodok, cirka ötven ember látta mi történt. Itthon megnyugvás Ákom részéről, magam részéről összezuhanás. Apa hazarohan, addigra minden szép és jó. csak én vagyok ki.
lelki marcangolás, és a ténytől elhatárolódás hogy az én fiam is lehet dackorszakban., pedig eddig annyira szép volt minden. csak mert a Rékával leküzdöttem gondoltam Ákommal nem kell. na én sem vagyok magamnál.
És akkor végig veszem:
Bölcsibe elfárad ez tény,de nem érik káros lelki hatások hiszen akkor nem úsznánk meg az éjszakai sírva felriadásokat.
Szívesen megy, nincs semmi gondja. Elköszön és megy játszani.
Itthon sem változott semmi.
Szóval menthetetlenül elérkezett a dac ideje. A könyvek szerint ennek így is kell lennie. Akkor már csak magamat kéne hozzászoktatnom.
Sok bloggos kollegánál olvasom, hogy a nagy: Bántja a kicsit, nem hagyja enni, elveszi a játékát. Nálunk most fordult a kocka. Ákom nem hagyja a Rékát. Bármivel akar játszani a Réka rohan oda elvenni, eltépni, beleszólni, beleüvölteni, széttépni, szétszedni.
Hogy letudjunk ülni a Rékával társasozni? Na ja talán hétvégén amikot a Pasa alszik.
Asszem itt az ideje egy kis fék behúzásnak. Két napja ha tombol, beküldöm a szobájába hogy lenyugodjon. Nem kiabálva, csak kézenfogva bevezetem. Ez hat, általában öt perc és megnyugodva kijön. Persze a szobában már nem tombol. Ja kérem célközönség nélkül? Szóval nem könnyű időszakban vagyunk. és résen kell rendesen lennem. ma csak öt perccel tévesztettem a játszótéren és már kitört a hiszti. Hiába jobban kell figyelnem.Nagyjából a Réka tornáját is megússza mert max levisszük, de az Apjuk megy érte. Így kb fél órát van a kocsiba csak. Az öltözködés is rémálommá változott, néha egy óra kell ahhoz hogy a kinti ruháját bentire cseréljem. Hogy miért nem kapom fel és öltöztetem át?Holnap már biztos így lesz.