Búcsúzunk jó barátunktól a nagy babakocsitól:( Fura érzés ez nekem, hiszen Rékát is babaként ebbe tologattam, aztán persze sportosítva jött velünk Balatonra, meg kitudja még hova. Nagyon praktikus volt, a négy és fél kilóra tervezett kosarába néha húsz kiló is volt:) Belefért a homokozó, a motor, szatyrok és néha biza ott is felejtődtek a dolgok:) Aztán mikor Réka végképp kinőtte, szinte sírós hangulatba tisztítottam le, és raktam a tároló mélyére. De tudtam, hogy eljön még az ő ideje, és eszembe sem jutott hogy újat vegyek Ákomnak. Persze neki és vele is pont olyan jól funkcionált. Ismét jött Balatonra, és rótta köröket nap mint nap.
Pár napja gondoltam, hogy jön a meleg és akkor elég lesz a sportkocsi, össze is lehet csukni ezt. Persze összeszorult a szívem. De ma megoldotta helyettem a dolgot. Az első kerék se jobbra, se balra nem mozdul pedig bolygósítható:o
Így most felhoztam, és várja hogy este szépen elcsomagoljuk. Mert használni már sosem fogom, de amíg van egy kis hely itthon vagy a telken, addig kidobni sem.
Pár napja gondoltam, hogy jön a meleg és akkor elég lesz a sportkocsi, össze is lehet csukni ezt. Persze összeszorult a szívem. De ma megoldotta helyettem a dolgot. Az első kerék se jobbra, se balra nem mozdul pedig bolygósítható:o
Így most felhoztam, és várja hogy este szépen elcsomagoljuk. Mert használni már sosem fogom, de amíg van egy kis hely itthon vagy a telken, addig kidobni sem.
2 megjegyzés:
Szomorúan olvasom, én is nagyon kötődtem a kocsihoz.Mindkettőjüket mennyiszer, de mennyiszer toltam benne, nagyon sajnálom! Együttérzek Veled, megőrizzük.
Puszi Nektek! Remélhetőleg Ákombákom már picit jobban!
Mamikátok :)
Én is nagyon sajnálom a kocsit. Annyira hozzánk hőtt, mennyit, de mennyit toltam benne a Drágákat!
Ne szomorkodj, megőrizzük!
Puszi Nektek,
Mamikátok
Megjegyzés küldése