Kényszerfogyó...

Tuti rátaláltam a legegyszerűbb fogyókúrázási módra. Nem kell hozzá más mint a fogorvos. Jobb mint egy dietetikus. Egy két vésés, feltárás, és csak úgy olvadnak a kilók.
Na jó azért annyira nem buli. A vésésem helye még mindig fáj, vasárnap csúcsosodott ki, akkor nemes egyszerűséggel kiborultam. /Azért ez nálam ritka/. Így Apa fogta a két gyereket és elpályáztak hármasba az Állatkertbe. A helyzet komolyságát mutatja, hogy Apa gyűúlöli a vasárnapi tömeget most mégis bevállalta.
Teljesen jól elvoltak. Aznap nem is ment dolgozni, inkább gyerekezett hogy én kipihenjem fájdalmamat, fáradalmaimat. Tényleg annyi dolgom volt csak hogy balra forduljak vagy jobbra. Kisebb megszakításokkal átaludtam a délutánt. A kaját is megoldotta, mert nem nagyon volt bizalmuk a teljes kiörlésű liszttel habart főzelékemhez:o
De haladok mielőtt Apa mennybe megy:)
Szóval hétfőn újra indult a verkli, ovi, suli. Ákom meglehetősen nyűgös volt ovi után. Bár miután Apa megjött ez elmúlt. Asszem kezd rólam átszokni Apára. Bár olvastam hogy eljön ez az idő, csak kizártnak tartottam hogy nálunk is.Na ezt majd Apa kamatoztathatja pénteken Apák napján az oviba:)
Réka ment simán suliba, szerintem várta is.
A leckét hála volt csoporttársának mindennap megkaptuk, és az órai anyagot is. Így tudta pótolni.
Egyébként elkezdtek belehúzni a tanulásba, egyre többet vesznek az órákon és egyre több a házi. Ma kosarazni is vot megint, egyelőre tetszik neki.Angolul is egyre többet tanulnak, tetszik neki.
Én ma ismét egy órás kínzáson estem át.Sajnos az évek alatt egyre nagyobb mélyharapásomnak egyre több negatív vonzata lett, így hát orvosolni kell a bajt. Kicsit szabott rajtam a fogdoki ma is:(
A mai napi kalóriám sem volt szerintem 800-nál több.