Ójatiktak

Ójatiktak
Kedvencem

2009. szeptember 15., kedd

Iskolán belül...

Intéződik zerencsére Rékának a sport hetente háromszor. Egyszer úsznak, / de jó hogy nem nekem kell szárogatnom a haját/, kétszer pedig kosarazik.
Szóval végre egy ebből a szempontból lazulós év. Kézműves szakkörre is jár hetente egyszer, az valamelyik nap ebéd után van. Mégiscsak van előnye a sulinak:)
Komolyan nem tudom hogy hogy csináltuk végig a tavalyi évet hetente háromszor rohanva:o
Réka egyik Tanitó nénie is kiesett /percig nem bánom / helyette kapnak másikat aki állítólag nagyon aranyos, stb/ úgy legyen Tündi/ Aki miatt odavittük, az marad így nem nagyon érint ez a változás, bár csak pozitív lesz.
Áki pedig éli az ovisok életét, teljesen rendbn minden gond nélkül megy az oviba reggelente.
És akkor egy kis dillema:

Bejött hozzám egy hölgy, egy nagyon aranyos kisgyerekkel kiderült hogy három és fél éves. A hölgynek nagyon kellene dolgozni, de ebből a három oviból egyikbe sem vették fel.
Zsuzsival nézzük másnap az oviba hányan viszik haza délbe a gyereket. 10-en. Ráadásul vagy hatnak otthon van a pici, tehát nem is igazán értem. Pedig dehogynem, csak azon filózom ők miért nem Waldorf oviba iratták a gyereket.
Mert tényleg van olyan akinek tényleg melóznia kellene, de tényleg nem tud.

Néztem tegnap a kisfiút. Olyan kis kedves, csendes, Ákom tipus.
Kicsit haragudtam a világra.

1 megjegyzés:

Bogár és Gerti írta...

Az élet baromi szokszor igazságtalan... nekem is jó lenne melózni... aki miatt nem maradhattam végül meg... fullos család... soha nem nyúlt még a számlájához... azt sem tudja mennyi van rajta... szóval sajnos... ez van...
Puszi