Ójatiktak

Ójatiktak
Kedvencem

2008. december 16., kedd

Kedd, azaz fodrász, James, stb....

Reggel korán Réka már indult a hőmérőért, tiszta hipohonder mint Anya. Panaszkodott hogy fáj a hasa, így Anya megkegyelmezett és nem vitte oviba:o Valszeg csak sok volt neki a tegnapelőtti kori és torna.A kis naiv azt hitte majd itthon pihenhet. Délelőtt voltak vásárolni, itt is, ott is, aztán a telken kirakni a Dédi csinálta madáretetőket, dél fele értek haza.
Délután Anya mikor értem jött, Réka már a fodrásznál volt, és bezony utána én jöttem:o Igaz a bölcsibe is ez volt a nap támája, hogy én első Ákomka fodrászhoz megyek:o Úgy voltam vele, majd üvöltök ahogy szoktam, de meglepetések sora várt. Pl férfi fodrászhoz mentünk, és mivel királyságom korrupt, azt is megsúgták hogy esetleg kapok valamit:o Így orromat húzva, néha fancsalogva de kibírtam a fél órát. Az olló csattogott, a gép zümmögött és kész lettem. Igazából kb két hét múlva lesz klassz a hajam, de most is tuti:)
A stréber Réka persze úgy ült ott mintha legalább húsz éve odajárna. Vérprofi mondták a vendégek Anyának amikor visszaértünk.
Lényeg a lényeg, fodrászkodás után a bácsi elővarázsolta Jamest, aki gombnyomással működik:) Nagyon boldog voltam:)

Itthon kicsit veszekedtünk Rékával de aztán kilenc előtt elkezdünk egy monumentális tornyot építeni, hiába hajtogatta Anya hogy lekéne feküdni. Hiszen jó testvérek vagyunk mi, ha egy az érdek:)

Ezt egyedül építettem:)

Ez pedig a nagy műűűűű:)








2 megjegyzés:

Hanna írta...

Most is nagyon klassz a séró,,nem csak két hét múlva:). Lehet, hogy nekem is ilyen ajándékozós fodrászhoz kellene járnom? ;-) Jaaa, én nem is járok fodrászhoz,,:-)
Rékának megjárt az a pihenő:-)
Puszika

Gabi írta...

Húúú,ebbe a kései toronyépítésbe mi is beszálltunk volna...;):):):)
Örülünk,hogy Réka nem lett beteg!
Szkokán fiúk