Vissza a régi kerékvágásba...

Tegnap nem hagytam Anyát naplót írni, elorroztam a billentyűt:) Lassan minden olyan lesz mint régen. Anya dolgozik, bár reggelente még talál magába néhány varratot:@ Reméljük a ma reggeli volt az utolsó.
Emi jön, elvagyunk persze szigorúan délelőtt. Apának lett egy étterme, így Anyáról lehullt a főzés terhe, amit nem nagyon bán ebben az ezer fokban. Mi pedig szorgalmasan esszük. Bár a Tesó megnövekedet étvágya arányban áll az én étvágytalanságommal:o
Anya nem izgult, régi öreg Doki bácsik mondta mindig, ne egyen inkább igyon. Na az nagyon megy. Persze mindenből az kell ami a Tesónak is, pl gyümölcslevek, Anya csak gilisztanyálnak hívja őket, teljesen elveszik az étvágyamat. Sajna a játszi közepén nem tudunk facsarni igazit. Mondjuk mennek a gyümölcsök is, néha ugyan ímmel-ámmal.
Holnap nya és a Tesó végre eljutnak moziba is, én addig a Mamival maradok:)
Aló, pemetartó/ szemüvegtartó/, pénztárca, táska mániám teljesen tetőzik. Tegnap összeraktam magamnak egy táskát. Tettem bele tollat, fényképezőt, innivalót, kulcsot. Mert ugye ezek lényegesek:)
Tudom már a nevemet is, a Tesóét is, Anyáét, Apáét, Mamiét is. A kutyával gondban vagyok, mondok Lovász kutyát, Lovász kutyut. Az hogy Sára vagy nem jut eszembe, vagy csak szivatom a népet:)
Abszolút és hihetetlenül gyorsan beindult a beszélőkém:) Mondatokba simán mondom mit akartok.

Pl:- Jön Emi, odaadja Alóját!,
- Kiveszem!, / a tartójából/
- Zsebreteszem!!!!!

És persze itt jön, hogy tündéri, édes kismanóka vagyok! Bár most hogy látom hogy Anya lassan teljesen jól van, így újra elkezdtem a konyhapultra mászást, és egyéb nyalánkságokat. Persze amíg Anya kórházba volt, eszembe sem jutottak.

Sokat dalolászok, napjába min tízszer eléneklem, hogy Ég a gyertya ég.... az egészet tudom. Na a csigabiga is favorit, és ha álmos vagyok jön a Tente baba....:)

Éjszaka teljesen nyugodtan tellik, max fél kilenckor fekszem lés hét fele kelek. Addig hangom sincsen!



Ákomka