volt, de túl sokat pkolgattam, így tönkrement. Ezért bementem a szobámba, és csendben ezeket alkottam:
Csak azt nem értem hogy Anya és Apa miért bámulják utána olyan meredten. Megígértem hogy feltaláló képességeimet csakis arra fordítom nagykoromban hogy segítsek az embereknek. Na ettől megnyugodtak.Mert azért háromévesen nem kis dolog ez!
2009. augusztus 13., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Nem bizony!!
Megjegyzés küldése