Ketten....

Az úgy volt, hogy valamikor régen amikor még nem voltak a gyerekek felpattntunk a motorra. Kezdhetném, de nem így volt, mert Apa épp akkor nyáron vette a motort amikor Rékával terhes voltam.
Így sokat nem ültem a motoron, Réka szerintem többet motorozott Apával, egy időben rendszeresen azzal hordta haza az oviból. Aztán egyszer haza hozott valahonnan, ahol én elfáradva vártam hogy megjelenjen a nagy autó, és készültem milyen jó lesz beülni, amikor megjelent a motor. Kicsit voltam csak mérges.Nagy nehezen haza gurultunk vele, de asszem 30-nál többel nem engedtem. Féltem. Mivel ezek a nagymotorok amúgy sem a sebesség miatt vannak végig döcögtünk. Akkor mondtam sose többet.

Pedig ha visszaugrunk az időben 18 évet körülbelül, én akkor kezdtem motorozni. Na persze nem ezeken a robogókon, akkor ilyen nem volt, hanem a jó öreg Simsonon. Ennek persze rengeteg következménye lett, lábvarrás, kifordult váll, stb. De aki a Szabadság-hegyen kamaszodott, az ilyenekkel ütötte el az idejét. És milyen jó is volt amikor 10-en motoroztunk, amikor kergetett az erdőőr. Aztán az élet elsodort minket, egyeseket a Viasat autós műsorába, másokat az Európa bajnokságra, többeket a Rally világába, és biza a Showder színpadára is. Szóval jó társaság volt. De még mielőtt felnőttek lettünk,jöttek a nagyobb motorok, egy-két csúfos esés, és persze egy-két temetés. Így én már nem váltottam a nagymotorra, motoros múltammal csak 50 köbcentiig dicsekedhetem.

Tegnap reggel peig Apa kitalálta hogy végre ketten együtt menjünk motorozni. Mivel mostanába sokat morcolódtam, gondoltam mi bajom lehet alapon, menjünk. Hisz ez úgysem a speedmotorok világa, kényelmes, nagy Jopper. Valahol vissza van róla kép.
Mentünk. Először Egerbe. De én már a körgyűrűn pontosan ugyanazt érzetem mint 18 éve. Hogy ez tényleg nagyon jó.Jó volt az autópályán, jó volt Egerbe. Ott a Dobó-téren ebédeltünk a szokott étterembe. De jó volt a nyugalom. A Maminak vettünk ott még valamit, amit csak ott lehet kapni. Aztán a Marjai cukrászda, majd fel Szilvásváradra.Fantasztikus volt az út. Érezni az erdők szagát, illatát. Közelebb kerültem a természethez, mint régen. Aztán le, majd a régi 3-on haza. Mert nem rohantunk. Sötétbe, kilencre jöttünk meg. Rég fáradtam el ennyire kellemesen.

A gyerekek? Réka Keresztéknél táborozik már két napja, ma jön haza. Ákom pedig hol máshol táborozna mint a Maminál. Mindenkinek jól telt ez a két nap.

De ne felejtesem el kitörölni majd ezt a bejegyzést, mert mi van ha majd ők is motorra akarnak ülni????????