Nyugi van a héten. Réka itthon, nem 100-as így marad a héten, bukva a farsangot. Ez őt egyébként nem különösebben zavarja. Mivel Istvánnak készülnek a papírok az új üzletre, így a héten ő is itthon van. Ez jelentős segítség nekem, bár tegnap délután volt egy kis lelkifurdalásom, mert fogorvoshoz mentem, így mindkettőt megnyerte. Móka, kacagás hangjaira jöttem meg.
Meg vagy száz rajzlapra, ugyanis Ákom rengeteget rajzol, és mindig talál valakit aki segít neki autómosót, vagy vonatokat rajzolni:)
Nekem már csak a jövő héten egyszer kell mennem fogorvoshoz, nem kis örömömre.
Ákoméknál ma lesz a farsang, cica csoport lesznek. Valamikor belógok fényképezni:)
Magamról csak...Hát nem könnyű a rohangálós együttélés után a normális együttélést megszokni. Nagyon jó, nagyon szuper, csak más. Furcsa. Gyulával irdatlan sokat voltam egyedül a gyerekekkel. Most mindenre ketten vagyunk. Konkrétan is.Segít mindenben. Ez a gáz hogy a jót is meg kell szokni.Néha igazságtalan vagyok, és facsarnám. Velem foglalkozon, ne a konyhával, ne a kutyával, ne mással. Tudom ez hülyeség. Mégis kiborult a bili tegnap.Nem kérdés, az önuralmat is tanulnom kell.
Amúgy se lehet veszekedni vele.Nem megy bele, hiába provokálom.
Nem próbálom többet....
Inkább megérteni próbálom, bár nem mondja, de sejtem milyen lehet hajnal hatkor kelni, amikor évtizedek óta nem tette,
- humorosan reagálni a gyerekek hisztijeire
- lemenni az ő szintükre ötpercenként, amikor neki nincs gyereke, és nem élt gyerekkel,
- itt élni, mert nem akartam a gyerekeket mozgatni, azért nem nála lakunk,
...és még biztos sorolhatnám ha belelátnék a lelkébe...
Az ő szavaival : Átírtam az életét...Vastag ceruzával.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése