Az elmúlt napok...

Múlt hét előtti héten Réka volt itthon három napot, utána héten Ákom volt szabin, ezen a héten pedig csüt-péntek síszünet volt a suliba, így Ákom is itthon maradt. / Gondolom hogy a nyolcadik kerületi Mária utcába csak úgy rohannak síelni.../

Na mindegy, lényeg hogy sokat voltunk összezárva, ráadásul a héten minket is lenyomott ez a vírus. Az öröm számomra hogy az antibigyót megúsztam. kopp-kopp. Tavaly ilyenkor az ötödik doboznál tartottam, most nyáron szedtem utoljára.

Csütörtökön a gyerkőcök Állatkerteztek az Apjukkal. Jól érezték magukat. Kis vitám volt a héten Gyulával, mert Réka kedden kitalálta hogy telefont akar magának. Akkor is épp vele oltak. Én rögtön mondtam hogy nem, Gyula persze hogy igen. Itthon azért beszéltem Rékával, másnap az Apjával telefonon. Kiegyeztünk, legkorábban a születésnapján kap, szeptemberbe. Bár én gyúrok rá, hogy eltoljam még pár évre. Baromira feleslegesnek tartom, és Rékának ugye azért kell mert az egyik osztálytársának már van.
Ráadásul ha igazán nagy baj lenne, úgysem lenne ideje hogy telefonáljon. Ennél hatékonyabb az egy évvel ezelőtt vett mini GPS-em, amin segélyhívó gomb van.

Amúgy meg gyúrunk a húsvéti nyúlra, mert mindkét gyerek kinőtte a bicóját, tehát kettő új kell a nem olcsó fajtából.

Péntek éjjelre, hogy legyen egy kis nyugalmunk, és pihenjünk a Mami bevállalta őket, utólag is köszi. Ma nem ötkor keltem, hanem fél hétkor. Esküszöm számít ez a másfél óra is.A korán kelés miatt meg nagyon bízom a jobb időkbe, amikor tudunk ovi, suli után csavarogni, és kifáradnak jobban.


Végül, de nem utolsó sorban:

Drága Ákombákom!

Nagyon Boldog Névnapot Kívánunk!