Ójatiktak

Ójatiktak
Kedvencem

2009. augusztus 13., csütörtök

Elmaradt képek...

A múlt hétvégi Szigligeti várról:)






Holnap pedig indulunk két napra Nyíregyházára. Nekem ott van üzleti megbeszélésem, és ha már olyan közel van Debrecen kicsit átugrunk a kiállítást megnézni. Na meg csobbanni!

2009. augusztus 10., hétfő

Vírus

Vagy valami ilyesmi. Ezt mondta a Doki néni, aki a miénket helyettesíti. Állítólag minden második gyereket ezzel visznek.:(
Végülis, ha belegondolok teljesen átvészeltük a nyarat, pedig voltunk Görögországba, Olaszországba, rengeteget strandoltunk, ittunk a Balcsiból is.
Azért ügyes ez a gyerek:)

2009. augusztus 9., vasárnap

Hétvége

Mami megszervezte nekünk, hogy pénteken ő megy a gyerekekért, és nála is alszanak. Mindenki boldog volt, ők azért, mi meg a levegővételért. Pihentünk, kicsit jöttünk-mentünk, úgy régiesen, amikor még ketten voltunk. Aztán gyerkőcöknek nem akaródzott szombaton hazajönni, mi meg nem erőltettük:) Viszont vasárnap készültünk csobbani a Balcsiba. Így megbeszéltük Anyuval hogy megyünk értük reggel és indulunk. Indultunk is. Csakhogy Székesfehérvárnál már beborult:( Sebaj! Irány Keszthely! Megnéztük a Szigligeti várat, aztán peig irány a Gulya csárda. Gondoltuk utána elmegyünk még a Csillagvárba. De csak gondoltuk! De nem rohanunk. Megérkezünk a Gulya csárdába, ahol rögtön összefutunk Ákom leendő csoportársával és családjával. Hát igen Bp-től kb 170 km-re. Örültünk, a négy gyerek játszott. Aztán jön ki a csárdából egy ismerős hölgy. Az egyik vendégem. Gondoltam hihetetlen, innen a Rómairól annyian összefutunk egy nap. De sok időm nem volt ezen merengeni, mert Ákomra rátört a hasmenés:( Már a várnál kezdődött:@ Miután az étteremben egy óra alatt négyszer! voltunk a mosdóba, hazafelé vettük az irányt., Közbe telefon Doki néninek, aki ugan nyaral, de ez engem nem akadályozott meg abban hogy felhívjam vasárnap délután. / kb ez vagyok én/
Szóval Smecta, Normaflor.Kiszáradás ellen valami cucc. Mert az érdekes az, hogy a hasmenéshez semmi nem társul. Se hányás, se láz. Így várunk. Doki nénivel egyeztetve. Éjjel háromszor voltunk mosdóba, ill zuhanyozni:o Kedélye jó, hasa nem fáj.
Várunk.

2009. augusztus 5., szerda

Off újra.....

Lehet lapozni. Párkapcsolatról írnék. Szóval miért van az hogy a férfi mert dolgozik, és több pénzt ad haza, neki bármi természetes.
Hogy én dolgozom, elmegyek a gyerekekért, itthon még ötkor főzök, este mesélek, fürdetek, altatok. Ő pedig kilenckor betoppan. Mire a neheze letudva. És ez természetes.Ó persze ötfele ő is kiugrik a játszótérre vagy iyenek.De mégis. Az ő munkaidejükbe bizti belefér az újságolvasás a haverokkal dumálás, a spontán normál létezés. Míg én itthonról ötperc telefont nem tudok intézni.A munkahelyemen? Ott valóban nyugi van, de én nem tudok ott lazítani, mert kivagyok számolva hogy odaérjek a gyerekekért.Jó, elmenne ő is értük, mint ahogy el is ment jópárszor. De mindig úgy érzem pont a neheze marad rám. Pont az ötórai nyűglődés, pont a reggeli indulás, pont a véget nem érő altatás.
Ezekre neki remek megoldás lenne, ha én nem dolgoznék. Szerinte.Szerintem meg nagyon nem tenne jót.Elúszna a szabadság szigete.
Tehát a sztereotípiák még élnek. Sajnos. Tudom vannak kivételek.

Ákomka kicsiny lelke.....

Az van neki:) Ugye kezdődött a bölcsi megint. Második nap este kezdett el panaszkodni, hogy ő nem kap ugyanolyan ennit mint a többiek. / Kinder szelet helyett melba csokit kap/ Persze a tejallergia miatt nem kap. Ami nem is tudjuk van-e.Miattunk keveredett meg szegény, mert ugye itthon kapott. Amúgyis esedékes a kontroll vizsgálat a pulmonológusnál, majd ő kideríti van e szükség még erre az étrendre. Ha van, az nem lesz gond az oviba. Ott ugyanis se kinder, se túrórudi, se melba. Hiába más a büdzséje.

A másik mániája a felnőttcsere. Miszerint a bölcsis Ildi és Margó néni is menjenek az oviba vele, Az Óvónénik pedig menjenek a bölcsibe:) Megj: Mindkét félnek tetszett Ákomka korszakalkotó ötlete. Sanja a kivitelezés...az ugye..

Amúgy fáradt azért a lelkem. Reggel hatkr kel magától. Réka miatt igyekszünk háromnegyed nyolcra a bölcsibe lenni, mert ott a suli. Kvázi edzzük magunkat szeptemberre. Nem egyszerű:o

2009. augusztus 2., vasárnap

Kacatlanítás

Nekem megér egy külön postot:)2 gyerekszoba= 5 zsák. Igazából nem is tudom hogy jött össze, de ennyi. Szó nincs arról hogy játékokkal van tele. Mondjuk valamikor azok voltak, valamikor megvolt az összes alkatrészük.Rengeteg papír, mindenféle.Került belőle az előtérből is.
Persze maradt, rengeteg...:O
De sokkal átláthatóbb, Rékának edig sokkal több helye maradt. Végtére is mindjárt jön a suli.
Jövőhéttől indul a bölcsi és az ovi. Lassan bekéne szerezni az utolsó cuccokat is.
Ákomnak kedden már ovi befizetése lesz.Rájöttem hogy váltószandija sincs, így holnap a klumpát viszi, én pedig elindulok munka után venni neki. Sztem simán 26-os, este lemérem.
Két napja nem alszik ebéd után:@ Remélem most sikerül elaltatnom:o

2009. július 31., péntek

33...és a többi

Köszi a köszöntést Nászasszony!:)Húúú ha írnom kéne hogy mi minden ugrik be így hogy betöltöttem a 33-at, gondban lennék.
De mivek csodák nincsenek, így ez a nap is hatkor kezdődött, aztán munkával folytatódott. Majd itthon vacsicsinálás, vízvezeték szerelő várás, kacatlanítás.
Eltünésünk oka
1. A nagy gépet szervizelte Tündi férja,
2. Elszállt az internet
3. Ákom rácsapott a laptopra, így Wincs csere:(

Szóval hosszú már a szünet. Persze van aki nem mondja, én egy kicsit elfáradtam.
Hétfőn kezd az ovi és a bölcsi. Mit tagadjam, várom már.

Olaszország: Szép volt, jó volt. Az út hosszú volt, a gyerekek jól bírták. Éjszaka mentünk így aludtak.Gyyakorlatilag este kilenckor indultunk, és reggel kilenckor már a tengerparton homokoztunk. Sajna több kép nincs, próbálják menteni a laptopből.
Voltunk Velencében, szép volt.Ákom ugyanolyan tartózkodó volt a tengerrel mint Rodoszon. Réka pedig pont úgy vetette bele magát:)Nekem tetszett nagyon hogy homokos.
Kétszer voltunk az ottani vizivárosba, nagyon bejött a gyerekeknek. Nekünk is.
Hazaút ugyanúgy este, bár hamarabb indultunk, így hamarabb értünk. Kész lett az étkező is addig, jó lett nagyon.

Aztán ismét dolgozós, Emis napok jöttek.

Tegnap pedig...na nehogy'má Balaton nélkül múljon el a nyár, lementünk Csopakra:)
..és az én tengertől félő, fiam úgy rongyolt be a Balcsiba hogy öröm volt nézni:) Teljesen elemébe érezte magát. Szerintem emlékezett is Csopakra azért, vagy nem tudom.Mindenesetre kifáradtak rendesen. Mi is!